Harangozó Teréz

 

Énekesnő, előadóművész

(Bátya, 1943. augusztus 8. – Budapest, 2015. szeptember 8.)

 

 

Harangozó Teri énekesnő. A Magyar Televízió kulturális tehetségkutató sorozatának, az 1965-ös „Ki mit tud?” egyik felfedezettje. 1977-ig Harangozó Teri volt az egyetlen női előadó Magyarországon, akinek önálló nagylemeze jelenhetett meg, a korszak három nagy emblematikus énekesnőjén (Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta) kívül. 1965-ben a „Ki mit tud?”-on tűnt fel, majd 1966-ban Magyarország első aranylemezének tulajdonosa lett a Minden ember boldog akar lenni c. dallal. Állandó szereplője volt a táncdalfesztiváloknak, ahol 1968-ban és 1969-ben 2. helyezést ért el a „Sose fájjon a fejed” és a „Szeretném bejárni a földet” című dalokkal. Legnagyobb slágere a Mindenkinek van egy álma, melyet az 1968-as Made in Hungary bemutatón adott elő. Kb. 100 dala jelent meg kislemezen. Az 1970-es évektől virágénekeket is énekelt Benkő Dániel lantkíséretével. Az 1990-es évek végén fellépett a Sziget Fesztiválon. 2000-ben játszott a Ruttkai Éva Színházban bemutatott A kaktusz virága c. darabban. Édesapja és bátyja is kiváló hangszerjátékosok voltak, apja hegedűn, Péter testvére szaxofonon játszott.
Hirtelen bekövetkezett halála sokakat megrendített. Végakaratának megfelelően a bátyai temetőben nyugszik szülei mellett. Meghatóan szép síremlék őrzi álmát, rajta a felirat: „Mindenkinek van egy álma”. Ez már örökre az Ő álma marad…

Dr. Fehér Zoltán

 

(Jászapáti, 1931. december 29. – Solymár, 2021. június 17.)

 

1931- ben született Jászapátin. Jász ősei közül dédapja juhász / 1848 – ban honvéd/, nagyapja kovács, édesapja nyomdász, nyomdatulajdonos volt. A nyomdát 1949 – ben államosították. Édesanyja a miskolci származású Boros Julianna, varrónő. A család 1932-től Újkécskén / Tiszakécskén/ élt. László öccse már ott született. Fehér Zoltán Kécskén járt elemibe, majd bejáró diákként Kiskunfélegyházán, később Szolnokon végezte a gimnáziumot. A szegedi pedagógiai főiskola elvégzése után a bátyai általános iskolába került magyar-ének szakos tanárként. Személyiségének kialakulásában döntő szerepe volt szüleinek, néhány kitűnő tanárának, a cserkészetnek, a népi írók könyveinek és sok neves néprajzkutatónak. Több mint fél évszázadig a Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtője volt. Bátyán nősült meg. Felesége néhai Jelencsity Anna matematika-fizika szakos tanárnő. Két lányuk született. Anikó a rádió munkatársa, Ildikó programtervező. Hét unokájára, és egy dédunokájára a legbüszkébb. Honismereti és néprajzi kutatásait elsősorban Bátyán végezte. Számos díjat nyert pályázatokon. Részt vett a keceli, a dusnoki, a szanki, és a csávolyi kollektív gyűjtésekben is. 1975-től nyugdíjaztatásáig a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola tanára volt, ahol szolfézst, valamint ének tantárgy-pedagógiát tanított, ezek mellett néprajzi diákkört vezetett. 1985-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen summa cum laude doktorált. Tíz önálló kötete, mintegy ötven tanulmánya, ennél valamivel több ismeretterjesztő írása, s több száz publicisztikai cikke jelent meg gyűjteményes kötetekben, megyei és országos napilapokban, folyóiratokban. 2007-ben a Magyar Kultúra Lovagjává avatták. Kitüntetései: Pedagógus Szolgálati emlékérem 1972, Sebestyén Gyula emlékérem 1973, Tudományos Diákköri Munkáért emlékérem 1978, Életmű-díj 2001, Pro Ethnographia Minoritatum emlékérem 2003, Pilinszky-díj 210.

 

/Forrás: Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokosság a XVIII – XX. században c. könyv/

 

A 2000-es években, folyamatosan dolgozott a Bátyai Hagyományőrző és Horvát Nemzetiségi Egyesület Rozmaring Népdalkörének művészeti vezetőjeként.

 

Címinformációk a munkáiból:

Annak a kincsnek valami jele van: a szanki és móricgáti kincsszerzés hiedelemkör elemzése
Bátya életrajza
Bátya népének kereskedése, különös tekintettel a paprikakereskedelemre
Bátya népzenéje
Bátyai családnevek a feudalizmus korában
Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokosság a XVIII – XX. században
Bátyai népmesék
A bátyai népviselet változásai
A bátyai szállások
Boszorkány a forgószélben: Szank és Móricgát néphite, népi gyógyászata
Dalol a rőzseláng
„Erdőn terem, vízen szól”: kísérlet egy bátyai szerelmi ajándék elemzésére
Fekete faluban fehér torony látszik: Bátyai képeskönyv
Felit szedem, nem mind: a szanki harmatszedés hiedelem elemzése
Két bátyai pentaton dallam
„Ki kell, hogy sorsomat kiáltsam”: Bátya társadalma a 20.században életrajzok, emlékezések és egyéb népi szövegek alapján
Az ördögnek adott lányok: Bátyai népmesék
Povrtlarski i trgovinski Bacin
Sumo, sumo visoka si
„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe”: a ló a bátyai nép életében

http://folkradio.hu/folkszemle/feher_batya/index.php

http://csendhegyek.blogspot.hu/2014/09/batya-kalvaria-h.html

dr. Mádi Imre

 

Vezető ügyész, címzetes főügyészségi ügyész, a legfőbb ügyész tanácsadója

1943. május 20. – 2015. augusztus 16.

 

Első pillanatra nem tűnik izgalmasnak, mégis egyedülálló életutat mondhat magáénak Mádi Imre, aki helyi gazdálkodók gyermekeként 1943-ban született Bátyán és ott is hunyt el 2015. augusztus 16-án. 72 éves volt, álmában érte a halál.

Tősgyökeres bátyai volt és egész életében az is maradt, annyira ragaszkodott a legszűkebb szülőföldjéhez, hogy két éve, a nyugdíjba vonulásakor az egykori szülői ház mellett vásárolt magának házat, hogy ott tölthesse a hátralévő napjait.
Mádi Imre Kalocsán végezte az iskoláit, majd szakmát tanult, vasesztergályos lett, mert így politikai szempontból már nem nézték a származását, egyenes út vezetett az egyetemre.

Az egyetemi évei alatt kapcsolatba került az ügyészséggel, nem volt kérdés, hogy mi lesz, ha elvégzi a jogot. Aztán 1971-ben belépett az első és egyben utolsó munkahelyére, a Kalocsai Városi Ügyészségre, ahol 1992-től vezető ügyészként dolgozott nyugdíjazásáig.

Milyen ügyész volt Mádi Imre? Olyan, aki nem az elméletben, hanem a gyakorlatban hitt. Buldog természettel nyomozott, irányított és meggyőződése volt, hogy az a leghatékonyabb, ha mihamarabb befejeződik egy eljárás.
Mindezek okán a Kalocsai Városi Ügyészség lett a legeredményesebb a gyorsított eljárások területén Bács-Kiskun Megyében. Sajnos negatív „érdeme”, hogy kénytelen volt részt venni az első őrölt paprika botrány lenyomozásában 1992-ben, amelyben több mint száz gyanúsított szerepelt.

És milyen volt Mádi Imre, mint ember? Több, mint kiváló. Közvetlensége és emberszeretete által ismerték szerte az országban, Felvidéken és Erdélyben. Sokat olvasott, jártassága a komoly zenében elismerésre méltó. Mestere volt a beszédnek, élvezte a társaságot, de ennél is inkább a vendéglátást. Országos hírű volt az általa főzött halászlé és saját bora. Az általa vezetett szakácscsapat több első díjat nyert a Kalocsai Paprikafesztiválon.

Nagy tekintélyű ügyészként emlékszünk rá, akinek adtak a véleményére. Hitét megvalló, vallásos ember volt, minden egyházi kezdeményezést támogatott. Munkájáról gyakran nyilatkozott elégedetten, ami nem önteltséget jelentett. Sokkal inkább boldogságot, hogy emberekért tette azt nap, mint nap. Megtehette, hogy ott élhetett, dolgozhatott, alkothatott ahol született, ez a hűség volt a legnagyobb erénye.

Dr. Mádi Imre a bátyai temetőben nyugszik szülei mellett.

(Forrás:http://hirosveny.hu/hirek/elhunyt-kalocsa-huseges-ugyesze)

Közzé tesszük a temetésén elhangzott gyászbeszédet, melyben bátyai tisztelői búcsúztak tőle.

<br< p=””> </br<>

„A bátyaiak búcsúzását próbálom néhány ügyetlen mondatban megfogalmazni. Mert ez az az óra, amikor gyászunkban keressük a szavakat, gondolataink kifejezése folyékony beszéd helyett dadogássá válik.

 

Azon a bizonyos vasárnapon olyan volt a falu, mint amikor a nyugodtan áramló Duna vizét egy hirtelen, váratlanul jövő szél néhány percre tarajos hullámveréssé változtatja. A Mádi Imre meghalt!! Még annak ellenére is megdöbbentünk e hírnek hallatán, hogy mindannyian tisztában vagyunk életünk véges voltával! Lipcsében az embereket a városi toronyórán olvasható latin nyelvű felirat figyelmezteti a legkeményebb igazságra: MORS CERTA, HORA INCERTA. Vagyis: A halál biztos, csak az órája bizonytalan!

 

Dr. Mádi Imre számára immár bizonyossá vált az az óra. Azóta Őt a nyelvtan szerinti múlt időben jegyezzük, és ez a legnehezebb számunkra. Sokan vagyunk, akiknek még sokáig feltűnik majd alakja, egyszerűsége, kedves, huncut mosolya. Szerettük Őt! Egy volt közülünk, még, ha hivatása magasabb rangra emelte is. Érdekelte Őt minden, ami velünk, bátyaiakkal történt. Azonban érdeklődése soha sem vált tolakodó kíváncsisággá. Köztünk élt, naponta találkozhattunk vele. Mint közösségről, mindig mindent tudott. De diszkréten kezelte azok ügyeit is, akik magánéletük nehézségeinek megoldására kértek tőle tanácsot, segítséget. Soha nem élt vissza a rá bízott titkokkal. Ezt magam is megtapasztalhattam. Személyesen én is megköszönök most minden segítséget, amit tőle emberileg kaptam életem válságos pillanataiban.

 

És milyen volt Ő, mint barát? Ha csak azokra gondolok, akik rászorultak szeretetére, gondoskodására elesettségük, betegségük idején, akkor is csak megbízhatóságát, hűségét kell, hogy dicsérjem! Megérdemli a Szentírásból Jézus ígéretét: „… Jer szolgám,a kicsiben hűséges voltál,jöjj be Atyám örökébe.”

 

Kedves Imre! Kedves Barátunk! Bár ebben a Veled töltött utolsó földi órában a gyász uralja el lelkünket, mégis a lényedből fakadó életöröm enyhíti fájdalmunkat. Éltető, lüktető erő voltál sokunk számára, így őrzünk meg emlékezetünkben. Köszönjük, hogy ismerhettünk, szerethettünk! Bár Gárdonyi Géza nem ismerhetett Téged, de a „Ha meghalok” c. versét akár a Te nevedben is írhatta volna:

Ne nézzetek rám borzalommal,
ha meghalok:
az a halott a koporsóban
nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltűnt. A láng, – az voltam én.

Sorsomnak gyászán se könnyezzetek,
s ne mondja a pap: „Ime, porba hullt!”
Sirassátok az árva gyermeket,
s ne a rabot, aki megszabadult.

S mikor a szónok a sírnál beszél,
és végül kiált: „Hát Isten veled!”
ne le a sírba integessen nékem,
fölfelé nyújtson búcsuzó kezet!

Nyugodj békében!!
Bátya, 2015. augusztus 26.”