BÁTYA TÖRTÉNETE
A község lakott voltára utaló régészeti leletek a honfoglalás előtti időkből származnak: avarok, szlávok együttesen éltek ezen a vidéken. Az első írás, amely tartalmazza Bátya nevét 1261-ből való. Benne a szekszárdi apátság birtokaként szerepel Bácsaréve néven. Folyó menti szálláshelyből alakulhatott ki a település, a szálláshelyek közti átkelőhely = „rév” szó szerepel az első elnevezésben Bácsaréve névvel. A tatárjárás idején ide is betörtek és pusztítottak a hadak. Ugyancsak áldozatává vált a település a török pusztításnak is. A békés lakosság tömegével hullott vagy menekült el. 1689-ben azonban ismét előkerül Bátya neve, mint lakott község. Ekkor már a kalocsai érsek birtokaként jegyzik. 17-18. század fordulóján nagymértékű etnikai változás zajlott, katolikus délszlávok, rácok érkeztek a településre. Hozták magukkal a nyelvet is, amelyet ma már csak az idősebbek beszélnek. E ponton ajánlom az érdeklődők figyelmébe dr. Fehér Zoltán bátyai néprajzkutató „Bátya életrajza” című munkáját.
A foglalkozást tekintve mindig is a fölművelés adta meg az itt lakóknak a megélhetést. Főként jobbágyok, de kisebb birtokkal rendelkező prediális nemesek is gazdálkodtak a földeken. Emellett jelentős foglalkozás volt még a falut körülvevő vizek, mocsarak adta lehetőség: a halászat. A 19. század közepén megjelent írásokból megtudhatjuk, hogy a földet megmunkáló jobbágyság mellett kialakult a kisárutermelő paraszti réteg is.
Az iskoláztatásra vonatkozó adatok szerint 1738-ban már volt jegyző- kántortanítója
Bátyának. 1783-ban azonban a kántortanítói beosztás elkülönült a jegyzői állástól. 1852-ben a templom mellett kántortanítói lakást építettek két tanteremmel. Az új népoktatási törvény értelmében 1869-ben a falu Dobosi részében épült iskola,ami 1893-ra kibővült gróf Vigyázó Sándor anyagi támogatásával. Az oktatás magyar nyelven folyt,ami a többnyire szláv anyanyelvű gyermekek számára nehézséget jelentett. A Klebersberg-iskola 1929-ben épült föl, ma is áll és működik.
A falu mai templomát 1774-ben kezdték el építeni és Szűz Mária születésének tiszteletére Kisboldogasszony védnöksége alá helyezik 1780-ban. Erről még a bécsi újságok is írtak akkor.
Az 1900-ban történt összeírás szerint Bátyának 3552 fő volt a népessége. Ez mára 2100-ra csökkent.
A foglalkoztatást tekintve az itt élők közül még sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, főként szántóföldi és zöldségfélék termesztésével.
